text
stringlengths 1
15.8k
|
---|
A Disney Junior 2015. július 1-jén indult Magyarországon.
|
Célja a 8 év alatti gyermekek szórakoztatása és megtanítani őket olyan dolgokra, mint a számolás.
|
Először csak műsorblokként indult a Disney Channel-en.
|
A műsorai ugyanúgy a Disney Csatorna részei maradnak, mint eddig.
|
Van egy műsorblokk is ahol a régi rajzfilmek kerülnek adásba: Lilo és Stich, a Kacsamesék, a A gumimacik a Chip és Dale – A Csipet Csapat és az Aladdin.
|
A jelenleg is műsoron látható sorozatok, mint a Szófia hercegnő is láthatóak lesznek a csatornán.
|
Hétvégente Disney-filmek is mennek, mint a Pocahontas és A kis hableány.
|
Frank Williams Racing Cars
|
A Frank Williams Racing Cars egy brit Formula–1-es csapat és konstruktőr volt 1969 és 1976 között.
|
A csapatot Frank Williams alapította 1969-ben, majd 1977-ben Williams lemondott a tulajdonjogáról és inkább egy fiatal mérnökkel, Patrick Head-del állt össze.
|
A Williams-Head szövetség pedig a Formula–1 egyik legsikeresebb csapatát hozta létre, a Williams Grand Prix Engineering-et.
|
Története
|
A kezdetek
|
A húszas évei közepén járó Formula–3-as versenyző, Frank Williams felismerte, hogy pilótaként nem viheti sokra, ezért úgy döntött, hogy inkább csapatvezetőként próbál sikereket elérni az autósportban.
|
1966-ban megalapította a Frank Williams Racing Cars céget, majd Piers Courage mellett Tony Trimmerrel a volánnál el is indultak az autói a Formula–3-as és Formula–2-es versenyeken, míg végül 1969-ben egy Brabhammal, ami ugyancsak Courage vezetett, a Williams istálló megérkezett a Formula–1 világába is.
|
Frank tehát 1969-ben-ben próbálkozott először a csapatalapítással, de még öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy versenyautó a nevét viselhesse a Formula–1-ben.
|
1969-ben már a Formula–2-es Európa-bajnokságban szerepelt a Williams-Courage páros, ahol az akkor 26 esztendős Courage futamot is tudott nyerni.
|
A csapatvezető ezt követően vásárolt egy Formula–1-es autót Jack Brabhamtől, állítása szerint azért, hogy F5000-es géppé alakítva a Tasman Seriesben versenyeztesse azt.
|
A BT26-os azonban, Brabham legnagyobb meglepetésére a következő év elején a riválisok közt tűnt fel, Williams ugyanis a Formula–1-be nevezte be az autót, természetesen Courage-t ültetve a volán mögé.
|
A Formula–1-ben
|
1969-1972
|
Az első versenyt Spanyolországban Piers Courage motorhiba miatt nem tudta befejezni.
|
Az ezt követő monte-carlói futamon már a dobogón ünnepelhetett a brit versenyző, miután Graham Hill mögött a második helyet szerezte meg.
|
A következő két futamon kiesett, majd a Brit Nagydíjon az 5. helyen végzett.
|
Ezt az Olasz Nagydíjon megismételte.
|
Watkins Glenben is sikerült megismételnie a monte-carlói bravúrt.
|
Ami az egyéni bajnokság hetedik helyét jelentette Courage számára úgy is, hogy futamai felén nem tudott célba érni.
|
A két második hely ráadásul a Brabham konstruktőri ezüstérméhez is kellett.
|
A következő évben a Frank Williams Racing Cars már az olasz De Tomaso cég által épített, Gian Paolo Dallara-tervezte autóval állt rajthoz.
|
A szezon azonban katasztrofálisan alakult, az első négy futam számos nehézségét követően az ötödiken bekövetkezett a tragédia.
|
Piers Courage Miles megelőzése után a 23. körben balesetet szenvedett, miután műszaki hiba miatt nagy sebességnél felborult, a versenyzőt fejen találta egy kerék, a De Tomaso pedig porrá égett.
|
Courage nem tudott kiszabadulni a kigyulladt autóból, 19 napon belül ő volt a második Formula–1-es versenyző, aki meghalt.
|
Williamst lesújtotta a tragédia, hiszen nemcsak versenyzőjét, hanem egyúttal egyik legközelebbi barátját vesztette el azon a délutánon.
|
Ahogy az Colin Chapmannel is történt Jim Clark halálát követően, Courage balesete után Frank Williams sem akart egyetlen versenyzőjéhez sem igazán közel kerülni.
|
A csapat viszont folytatta, a Francia Nagydíj kihagyása után két hétvégén Brian Redman, ezt követően pedig az ausztrál Tim Schenken vezette a De Tomasót, de értékelhető célba érést nem tudott felmutatni az istálló.
|
1971-ben a March 701-es és 711-es autókat használt a csapat, amiket Henri Pescarolo vezetett a szezonban és egy alkalommal Max Jean is beülhetett az egyik versenyautóba.
|
A szezont jelentős sikerek nélkül teljesítették, de Silverstone-ban Pescarolo a 4 helyen ért célba.
|
Ausztriában pedig a 6. pozícióban ért célba.
|
A következő szezonban is a March, valamint egy rövid ideig az olasz játékgyártó, a Politoys nevét viselő saját karosszériát használta a csapat.
|
Henri Pescarolo mellé érkezett Carlos Pace a szezonra.
|
A francia pilóta nem szerzett a szezonban pontot.
|
Csapattársa azonban a spanyol versenyen a 6. helyen intették le, amivel karrierje első szezonjában megszerezte első pontjait.
|
Két futammal később Belgiumban ismét pontot szerzett, az 5. helyen ért célba.
|
Konstruktőrként
|
1973-ban aztán az olasz Iso sportautógyár és a Marlboro támogatásával immár konstruktőrként neveztek be a bajnokságba az előző évi saját fejlesztésű FX3 javított változatával.
|
Az egyik autót egész évben az új-zélandi Howden Ganley vezette, míg a másikban összesen nyolc versenyző fordult meg, de közülük pontot csak a holland Gijs van Lennep szerzett.
|
A Holland nagydíjon Lennep a 6. lett, ezzel karrierje első pontját szerezte meg.
|
Kanadában a Formula–1 első olyan versenye volt, melyen pályára küldték a biztonsági autót, Howden Ganley-t az eredmények összekavarodása miatt győztesnek tartották egy rövid ideig, de végül helyreállt a rend, s a hatodik helyen rangsorolták.
|
A konstruktőri bajnokságban a 10. helyen végeztek a 12-ből a megszerzett két világbajnoki pontjukkal.
|
1974-ben Arturo Merzario volt az egyetlen olyan pilóta aki a szezon összes versenyén indult, kivéve Monacóban egészségügyi problémák miatt volt kihagyni a futamot.
|
Továbbá az olasz pilótán kívül még öt versenyzőtársa indult futamokon, közülük a francia Jacques Laffite indult a legtöbbször.
|
Dél-Afrikában Merzario a 3. helyről rajtolhatott, majd hamar hátrébb esett, de végül a 6. pontszerző helyen fejezte be a futamot a korábbi Ferrari pilóta.
|
Hazai versenyén a 15. helyről a 4. helyen fejezte be a futamot.
|
Az 1975-ös szezon előtt az Iso és a Marlboro támogatása nélkül kezdhették meg a szezont, amelyben a csapat összesen tíz pilótát indított összesen a futamok valamelyikén.
|
A legnagyobb sikert a francia Jacques Laffite váratlan németországi második helye jelentette, ami egyúttal az anyagi nehézségekre is megoldást jelentett, átmenetileg.
|
Az állandó pénzzavarral küzdő Williamsnek az elkövetkező években számtalan üzleti partnere volt, és bizony nem mindegyik társulás bizonyult sikeresnek.
|
1976-ban aztán új partner bukkant fel a kanadai olajmilliárdos, Walter Wolf személyében, aki többségi tulajdonos lett a csapatban, és bár Williamst meghagyta vezető pozíciójában, a saját építésű autó mellé szerzett egy előző évi Hesketh 308C-t, melyet FW05 néven versenyeztettek.
|
Az eredmények azonban egyik autóval sem voltak valami fényesek, a csapat nyolc versenyzője egyetlen pontszerzésig sem jutott, a fénypontot a korábban szebb napokat látott Jacky Ickx spanyolországi hetedik helye jelentette.
|
Williams távozása – A vég
|
Az 1976-os szezon végén Wolf úgy döntött, hogy átalakítja a csapatot, melyet saját neve alatt futtatott tovább Walter Wolf Racing néven.
|
A vezető pozícióból leváltott Williams a távozás mellett döntött, s vitte magával Patrick Headet is, akivel még abban az évben megalapították a Williams Grand Prix Engineeringet.
|
Bár kezdetben úgy tűnt, hogy a Wolfé lesz a sikertörténet, hiszen Jody Scheckter a csapat első futamán győzni tudott, s bajnoki ezüstérmes lett az istállóval, az újonnan alapított Williams csapat 1980-ra felért a Formula–1 csúcsára, s az 1997-ig tartó tizennyolc éves periódus konstruktőri bajnokságainak felét megnyerte, emellett hét versenyzővel egyéni győzelmet is ünnepelhetett.
|
Candilichera
|
Candilichera település Spanyolországban, Soria tartományban.
|
Candilichera Alconaba, Renieblas, Aldehuela de Periáñez, Arancón, Cabrejas del Campo, Aldealafuente és Almenar de Soria községekkel határos.
|
Lakosainak száma 124 fő (2017).
|
Népesség
|
A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
|
Szubhi at-Tufajli
|
Szubhi at-Tufajli (arabul ���� ������� – �ub�ī a�-�ufaylī; 1948–) libanoni arab sejk, a Hezbollah első vezetője volt 1989 és 1991 között.
|
Élete
|
Az iráni forradalomban Ruhollah Khomeini ideológiáját követte, ahogy a Hezbollah többi vezetői is.
|
9 éven keresztül teológiát tanult az iraki Nedzsef városában, de hatást gyakoroltak rá más ideológiát valló személyek, köztük a fent említett Ruhollah Khomeini is.
|
Ő volt a Hezbollah szónoka 1985 és 1989 között, és ő lett a szervezet első vezetője is.
|
1991-ben, amikor a Hezbollah eldöntötte, hogy indul a választásokon, amit Tufajli ellenzett, leváltották és Abbász al-Múszavi került a helyére.
|
Ezek után sokat utazott, most Szíriában él.
|
Sabine Busch
|
Sabine Busch (Erfurt, 1962. november 21.
|
–) Európa-, és világbajnok német atléta.
|
Pályafutása
|
1982-ben aranyérmet nyert az Európa-bajnokságon a kelet-német négyszer négyszázas váltó tagjaként.
|
Elindult a négyszáz méteres gátfutás számában is, ahol negyedik lett.
|
Egy évvel később, a helsinki világbajnokságon is győzött a váltóval.
|
1985. szeptember 22-én, Berlinben új világrekordot állított fel négyszáz méter gáton.
|
53,55-ös időeredménye 1986 augusztusáig élt, amikor is a szovjet Marina Sztyepanova futott jobbat.
|
1986-ban a stuttgarti Európa-bajnokságon két érmet is szerzett.
|
A váltóval újfent első lett, továbbá Sztyepanova mögött másodikként zárt a négyszáz méteres gátfutás döntőjében.
|
Az 1987-es római világbajnokságon már mind a két számban aranyérmes volt.
|
1988-ban, Szöulban megszerezte pályafutása egyetlen olimpiai érmét, miután a négyszer négyszázas kelet-német váltóval harmadik lett.
|
Sabine elindult négyszáz gáton is, ahol mindössze egy hellyel maradt le a dobogóról; hat század másodperccel maradt el honfitársától, a végül harmadik Ellen Fiedlertől.
|
Egyéni legjobbjai
|
400 méteres síkfutás - 49,24 s (1984)
|
400 méteres gátfutás - 53,24 s (1987)
|
1917–1918-as osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály)
|
Az 1917–1918-as osztrák labdarúgó-bajnokság az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának hetedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt.
|
A pontvadászat 10 csapat részvételével zajlott.
|
A bajnokságot a Floridsdorfer csapata nyerte.
|
A bajnokság végeredménye
|
A Floridsdorfer az 1917-18-as szezon bajnoka.
|
České aerolinie
|