gedeonmate/hun_stat_dataset · Datasets at Hugging Face

text stringlengths 1 15.8k
Az emírség lakossága 2008-ban: 263 217 Az ötödik legnépesebb állam az Egyesült Arab Emírségekben, terület alapján pedig a 4.
2013-as Australian Open – vegyes páros
Ez a szócikk tartalmazza a 2013-as Australian Open vegyes páros mérkőzéseit.
A címvédő a Bethanie Mattek-Sands–Horia Tecău-páros volt, amely ezúttal már az első körben elbúcsúzott a küzdelmektől a Lucie Hradecká–František Čermák-kettőssel szemben.
A cseh duó egészen a döntőig jutott, ott azonban 73 perc alatt 6–3, 7–5-ös vereséget szenvedett a szabadkártyával induló ausztrál Jarmila Gajdošová–Matthew Ebden-párostól.
Mindkét hazai játékos első Grand Slam-győzelmét aratta, beleértve a többi versenyszámot is.
Először fordult elő a 2005-ös viadal óta, hogy egy ausztrál kettős nyerte a vegyes párosok küzdelmét, akkor Samantha Stosur és Scott Draper diadalmaskodott.
A nyílt éra kezdete, azaz 1968 óta is csupán harmadszor volt példa hasonló hazai sikerre, első alkalommal 1992-ben, amikor Nicole Provis és Mark Woodforde győzött.
Kiemeltek
Lisa Raymond / Mike Bryan (visszaléptek)
Jelena Vesznyina / Lijendar Pedzs (második kör)
Szánija Mirza / Bob Bryan (negyeddöntő)
Liezel Huber / Makszim Mirni (második kör)
Nagyja Petrova / Mahes Bhúpati (negyeddöntő)
Anna-Lena Grönefeld / Robert Lindstedt (visszaléptek)
Andrea Hlaváčková / Daniele Bracciali (második kör)
Julia Görges / Daniel Nestor (visszaléptek)
Robert Joseph Cenker
Robert Joseph Cenker dr. (Uniontown, Pennsylvania, 1948. november 5.
–) amerikai villamosmérnök, űrhajós.
Életpálya
1970-ben a Pennsylvania State University keretében repülőmérnöki oklevelet szerzett.
Ugyan ott 1973-ban doktori fokozatot kapott.
1977-ben a Rutgers Egyetem villamosmérnöki diplomát kapott.
A Radio Corporation of America (RCA) vállalt villamosmérnök specialistája, a Satcom K1 üzembe helyezésének felelőse.
1985. május 8-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben.
Egy űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 2 órát, 3 percet és 51 másodpercet töltött a világűrben.
Űrhajós pályafutását 1986. január 18-án fejezte be.
A NASA megbízásából különböző cégek között szaktanácsadó űrrepülőgép tervezés, építés és repülési műveletek témakörében.
A Satcom és további (Intelsat, Telstar) telekommunikációs műholdak tesztelésének, pályára állításának felelős mérnöke.
Űrrepülések
STS–61–C, a Columbia űrrepülőgép 7. repülésének rakományfelelőse.
Egy műholdat állítottak pályairányba.
Egy űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 2 órát, 3 percet és 51 másodpercet töltött a világűrben.
4 069 481 kilométert (2 528 658 mérföldet) repült, 98 alkalommal kerülte meg a Földet.
Schultheisz Emil (orvos)
Schultheisz Emil (Budapest, 1923. június 21. – Budapest, 2014. június 12.) magyar orvos, belgyógyász, orvostörténész, egyetemi tanár, egészségpolitikus, az orvostudomány kandidátusa.
1970 és 1972 között a Központi Állami Kórház igazgatója.
1972 és 1974 között az egészségügy-miniszter helyettese, majd 1984-ig miniszter.
Közben 1968 és 1974 között a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója.
Kutatási területe a középkori európai, valamint a magyarországi orvostörténetet foglalta magában.
Iskolái
Középfokú tanulmányait a Budapesti Evangélikus Gimnázium és a Soproni evangélikus líceumban folytatta.
1941 és 1942 között a kolozsvári Tudományegyetem történelemfilozófia szakos bölcsész hallgatója volt.
1942-től Debreceni Tisza István Tudományegyetem, 1943-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem orvostanhallgatója volt.
Diplomáját 1950-ben kapta meg.
Orvosként
1950-től 1960-ig a klinikai–kórházi orvosként dolgozott.
1954-ben szerzett belgyógyász szakképesítést.
1957-től a Korányi kórház adjunktusa volt.
1960-ban került a Központi Állami Kórházba, ahol a belgyógyászati osztály vezető főorvosa, majd igazgatóhelyettese (1964—1970), 1970-től pedig igazgatója lett.
Többször vett részt külföldi tanulmányutakon, ahol a belgyógyászati ismeretek megszerzése mellett orvostörténeti kutatómunkát is végzett
Államigazgatásban
1972 júliusától az egészségügyi miniszter helyetteseként, 1973 novemberétől államtitkárként tevékenykedett.
1974 és 1984 között töltötte be az egészségügyi miniszteri pozíciót.
Mindemellett főorvosi munkáját is végezte.
Tudományos munkássága
1968-tól 1974-ig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója volt, majd az intézeti Tudományos Tanács elnöke.
1977-ben címzetes egyetemi tanárnak nevezik ki.
1984 és 1993 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára volt.
2000-től professor emeritus.
A Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára, elnöke, örökös tiszteletbeli elnöke.
Az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának tagja.
1978-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Közgyűlésének európai alelnöke volt.
A krakkói és a lipcsei egyetem honoris causa doctora (1985).
Több magyar és külföldi kitüntetés és díj birtokosa, a Weszprémi díj-bizottság elnöke, tizenhárom könyv, 41 belorvosi, 156 orvostörténeti publikáció szerzője.
A SOMKL és MOT kiadásában megjelenő orvos- és tudománytörténeti folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke.
A nemzetközi orvostörténeti folyóirat, a Clio Medica szerkesztőbizottságának tagja.
Orvostörténeti kutatásainak középpontjában a késő középkor és a humanizmus korának orvoslása, a felvilágosodás korának magyar, német és latin nyelvű orvosi irodalma valamint a nagyszombati egyetem tankönyvirodalma állt.
Egyik legképzettebb és legsokoldalúbb orvostörténészünk volt, mindenütt igyekezett az eredeti forrásokat feltárva következtetésekre jutni.
Alapos történeti és jó néhány nyelvet magában foglaló nyelvtudását és értékes okleveles anyagokat, kéziratokat feltáró unikális tevékenységét, köztük Albicus-kutatásait, az orvostörténet külföldi szaktekintélyei is messzemenően elismerték, amit rangos díjai és a nemzetközi tudományos társaságokban betöltött tiszteleti tagságai is igazolnak.
Orvostörténeti szakkönyvei
Fejezetek az orosz-magyar orvosi kapcsolatok múltjából .
Társszerző: Tardy Lajos.
(1960)
Kórháztervezési útmutató ; szerk. Schultheisz Emil, Cserba László, Dános Ottó; 2. átdolg. kiad.; Medicina, Bp., 1976
Orvostörténelem.
Egyetemi jegyzet .
Társszerző: Birtalan Győző.
(1986, 1988, 1992, 1996)
Historia medica hungarica = Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából ; összeáll., szerk. Antall József , Birtalan Győző, Schultheisz Emil; Medicina, Bp., 1988
Az orvoslás kultúrtörténetéből ; sajtó alá rend.
Gazda István; TKM Egyesület–Magyar Tudománytörténeti Intézet, Bp.–Piliscsaba, 1997 ( Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára ) Részletek: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/nyomhagyok/schultheisz-emil.html
Traditio renovata.
Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról (1997)
A nagyszombati egyetem orvostanárai (2004)
Orvosképzés a nagyszombati egyetemen .
Társszerző: Magyar László András (2005) http://real.mtak.hu/17803/
Fejezetek az orvosi művelődés történetéből .
Szerk.: Gazda István (2006) Részletek: http://real.mtak.hu/17802/
Kunst und Heilkunst.
Medizinhistorische Fragmente ; Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2007 ( Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára , 67)
Az európai orvosi oktatás történetéből (2010)
"Az európai orvosi oktatás történetéből" néhány fejezete online eléréssel: http://mek.oszk.hu/01300/01322/01322.htm http://mek.oszk.hu/01800/01867/01867.htm
Leibniz és a medicina (2013)
Kitüntetései
Kiváló Orvos (1970)
Babérkoszorúval Ékesített Zászlórend (1984)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003)
Batthyány-Strattmann László díj (2003)

Az emírség lakossága 2008-ban: 263 217 Az ötödik legnépesebb állam az Egyesült Arab Emírségekben, terület alapján pedig a 4.

2013-as Australian Open – vegyes páros

Ez a szócikk tartalmazza a 2013-as Australian Open vegyes páros mérkőzéseit.

A címvédő a Bethanie Mattek-Sands–Horia Tecău-páros volt, amely ezúttal már az első körben elbúcsúzott a küzdelmektől a Lucie Hradecká–František Čermák-kettőssel szemben.

A cseh duó egészen a döntőig jutott, ott azonban 73 perc alatt 6–3, 7–5-ös vereséget szenvedett a szabadkártyával induló ausztrál Jarmila Gajdošová–Matthew Ebden-párostól.

Mindkét hazai játékos első Grand Slam-győzelmét aratta, beleértve a többi versenyszámot is.

Először fordult elő a 2005-ös viadal óta, hogy egy ausztrál kettős nyerte a vegyes párosok küzdelmét, akkor Samantha Stosur és Scott Draper diadalmaskodott.

A nyílt éra kezdete, azaz 1968 óta is csupán harmadszor volt példa hasonló hazai sikerre, első alkalommal 1992-ben, amikor Nicole Provis és Mark Woodforde győzött.

Kiemeltek

Lisa Raymond / Mike Bryan (visszaléptek)

Jelena Vesznyina / Lijendar Pedzs (második kör)

Szánija Mirza / Bob Bryan (negyeddöntő)

Liezel Huber / Makszim Mirni (második kör)

Nagyja Petrova / Mahes Bhúpati (negyeddöntő)

Anna-Lena Grönefeld / Robert Lindstedt (visszaléptek)

Andrea Hlaváčková / Daniele Bracciali (második kör)

Julia Görges / Daniel Nestor (visszaléptek)

Robert Joseph Cenker

Robert Joseph Cenker dr. (Uniontown, Pennsylvania, 1948. november 5.

–) amerikai villamosmérnök, űrhajós.

Életpálya

1970-ben a Pennsylvania State University keretében repülőmérnöki oklevelet szerzett.

Ugyan ott 1973-ban doktori fokozatot kapott.

1977-ben a Rutgers Egyetem villamosmérnöki diplomát kapott.

A Radio Corporation of America (RCA) vállalt villamosmérnök specialistája, a Satcom K1 üzembe helyezésének felelőse.

1985. május 8-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben.

Egy űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 2 órát, 3 percet és 51 másodpercet töltött a világűrben.

Űrhajós pályafutását 1986. január 18-án fejezte be.

A NASA megbízásából különböző cégek között szaktanácsadó űrrepülőgép tervezés, építés és repülési műveletek témakörében.

A Satcom és további (Intelsat, Telstar) telekommunikációs műholdak tesztelésének, pályára állításának felelős mérnöke.

Űrrepülések

STS–61–C, a Columbia űrrepülőgép 7. repülésének rakományfelelőse.

Egy műholdat állítottak pályairányba.

Egy űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 2 órát, 3 percet és 51 másodpercet töltött a világűrben.

4 069 481 kilométert (2 528 658 mérföldet) repült, 98 alkalommal kerülte meg a Földet.

Schultheisz Emil (orvos)

Schultheisz Emil (Budapest, 1923. június 21. – Budapest, 2014. június 12.) magyar orvos, belgyógyász, orvostörténész, egyetemi tanár, egészségpolitikus, az orvostudomány kandidátusa.

1970 és 1972 között a Központi Állami Kórház igazgatója.

1972 és 1974 között az egészségügy-miniszter helyettese, majd 1984-ig miniszter.

Közben 1968 és 1974 között a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója.

Kutatási területe a középkori európai, valamint a magyarországi orvostörténetet foglalta magában.

Iskolái

Középfokú tanulmányait a Budapesti Evangélikus Gimnázium és a Soproni evangélikus líceumban folytatta.

1941 és 1942 között a kolozsvári Tudományegyetem történelemfilozófia szakos bölcsész hallgatója volt.

1942-től Debreceni Tisza István Tudományegyetem, 1943-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem orvostanhallgatója volt.

Diplomáját 1950-ben kapta meg.

Orvosként

1950-től 1960-ig a klinikai–kórházi orvosként dolgozott.

1954-ben szerzett belgyógyász szakképesítést.

1957-től a Korányi kórház adjunktusa volt.

1960-ban került a Központi Állami Kórházba, ahol a belgyógyászati osztály vezető főorvosa, majd igazgatóhelyettese (1964—1970), 1970-től pedig igazgatója lett.

Többször vett részt külföldi tanulmányutakon, ahol a belgyógyászati ismeretek megszerzése mellett orvostörténeti kutatómunkát is végzett

Államigazgatásban

1972 júliusától az egészségügyi miniszter helyetteseként, 1973 novemberétől államtitkárként tevékenykedett.

1974 és 1984 között töltötte be az egészségügyi miniszteri pozíciót.

Mindemellett főorvosi munkáját is végezte.

Tudományos munkássága

1968-tól 1974-ig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója volt, majd az intézeti Tudományos Tanács elnöke.

1977-ben címzetes egyetemi tanárnak nevezik ki.

1984 és 1993 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékvezető tanára volt.

2000-től professor emeritus.

A Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkára, elnöke, örökös tiszteletbeli elnöke.

Az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottságának tagja.

1978-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Közgyűlésének európai alelnöke volt.

A krakkói és a lipcsei egyetem honoris causa doctora (1985).

Több magyar és külföldi kitüntetés és díj birtokosa, a Weszprémi díj-bizottság elnöke, tizenhárom könyv, 41 belorvosi, 156 orvostörténeti publikáció szerzője.

A SOMKL és MOT kiadásában megjelenő orvos- és tudománytörténeti folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke.

A nemzetközi orvostörténeti folyóirat, a Clio Medica szerkesztőbizottságának tagja.

Orvostörténeti kutatásainak középpontjában a késő középkor és a humanizmus korának orvoslása, a felvilágosodás korának magyar, német és latin nyelvű orvosi irodalma valamint a nagyszombati egyetem tankönyvirodalma állt.

Egyik legképzettebb és legsokoldalúbb orvostörténészünk volt, mindenütt igyekezett az eredeti forrásokat feltárva következtetésekre jutni.

Alapos történeti és jó néhány nyelvet magában foglaló nyelvtudását és értékes okleveles anyagokat, kéziratokat feltáró unikális tevékenységét, köztük Albicus-kutatásait, az orvostörténet külföldi szaktekintélyei is messzemenően elismerték, amit rangos díjai és a nemzetközi tudományos társaságokban betöltött tiszteleti tagságai is igazolnak.

Orvostörténeti szakkönyvei

Fejezetek az orosz-magyar orvosi kapcsolatok múltjából .

Társszerző: Tardy Lajos.

(1960)

Kórháztervezési útmutató ; szerk. Schultheisz Emil, Cserba László, Dános Ottó; 2. átdolg. kiad.; Medicina, Bp., 1976

Orvostörténelem.

Egyetemi jegyzet .

Társszerző: Birtalan Győző.

(1986, 1988, 1992, 1996)

Historia medica hungarica = Tanulmányok és arcképek a magyar medicina múltjából ; összeáll., szerk. Antall József , Birtalan Győző, Schultheisz Emil; Medicina, Bp., 1988

Az orvoslás kultúrtörténetéből ; sajtó alá rend.

Gazda István; TKM Egyesület–Magyar Tudománytörténeti Intézet, Bp.–Piliscsaba, 1997 ( Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára ) Részletek: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/nyomhagyok/schultheisz-emil.html

Traditio renovata.

Tanulmányok a középkor és a reneszánsz orvostudományáról (1997)

A nagyszombati egyetem orvostanárai (2004)

Orvosképzés a nagyszombati egyetemen .

Társszerző: Magyar László András (2005) http://real.mtak.hu/17803/

Fejezetek az orvosi művelődés történetéből .

Szerk.: Gazda István (2006) Részletek: http://real.mtak.hu/17802/

Kunst und Heilkunst.

Medizinhistorische Fragmente ; Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2007 ( Magyar tudománytörténeti szemle könyvtára , 67)

Az európai orvosi oktatás történetéből (2010)

"Az európai orvosi oktatás történetéből" néhány fejezete online eléréssel: http://mek.oszk.hu/01300/01322/01322.htm http://mek.oszk.hu/01800/01867/01867.htm

Leibniz és a medicina (2013)

Kitüntetései

Kiváló Orvos (1970)

Babérkoszorúval Ékesített Zászlórend (1984)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003)

Batthyány-Strattmann László díj (2003)