text
stringlengths
1
15.8k
Az iparilag legjelentősebb epoxidok az etilén- és propilén-oxid, ezekből évente mintegy 15, illetve 3 millió tonnát állítanak elő.
Alkének heterogén katalitikus oxidációja
Az etilén oxigénnel történő epoxidálása az alább egyenlet szerint játszódik le:
Az alkének közvetlen oxigénnel történő reakciója csak ennek az epoxidnak az előállítására használható fel.
A reakcióhoz többnyire módosított heterogén ezüst katalizátort használnak.
Más alkének, köztük a propilén sem reagál hasznosítható mértékben, bár TS-1 hordozós Au katalizátorok képesek a propilén szelektív epoxidálására.
Olefinek oxidációja szerves peroxidokkal és fémkatalizátorokkal
Az etilén-oxid kivételével az epoxidokat alkének peroxidtartalmú reagensekkel történő kezelésével állítják elő, melyek egyetlen oxigénatomot adnak le.
A szerves peroxidok hajlamosak a spontán bomlásra vagy akár öngyulladásra, ezért ezek a reakciók nagy elővigyázatosságot igényelnek.
A fémkomplexek hasznos katalizátorai a hidrogén-peroxiddal és alkil-hidroperoxidokkal történő epoxidálási reakcióknak.
Az elektrofilebb peroxikarbonsavak fémkatalizátorok alkalmazása nélkül epoxiddá konvertálják az alkéneket.
Speciális esetekben más peroxid tartalmú reagenseket, például dimetil-dioxiránt alkalmaznak.
A reakciómechanizmus és a kiindulási alkén geometriájától függően cisz és/vagy transz epoxid diasztereomerek keletkezhetnek.
Ha a kiindulási anyagban más sztereocentrumok is vannak, akkor ezek is befolyásolhatják az epoxidálás sztereokémiáját.
A fémkatalizált epoxidálási reakciókat elsőként terc-butil-hidroperoxiddal (TBHP) vizsgálták.
A TBHP fémmel (M) történő kapcsolódása hozza létre az MOOR csoportot tartalmazó aktív peroxi komplexet, amely aztán az alkénre átvisz egy O centrumot.
A propilén-oxid propilénből történő előállítására szerves peroxidokat használnak.
A reakcióhoz katalizátor is szükséges.
Oxigénforrásként t-butil-hidroperoxid és etillbenzol-hidroperoxid is szolgálhat.
Olefinek peroxidálása peroxikarbonsavakkal
Jellemzően laboratóriumi célra a Prilezhaev-reakció használatos, melynek során az alként peroxisavval, például m-CPBA-val oxidálják.
Példaként álljon itt a sztirol-oxid előállítása sztirol perbenzoesavval történő epoxidálásával:
A reakció az ún. „pillangó mechanizmus” szerint játszódik le.
A peroxid elektrofil és az alkén nukleofil között koncertikus reakció játszódik le (a lenti mechanizmusban a számok az egyszerűség kedvéért szerepelnek).
A pillangó mechanizmus biztosítja az O−O szigma csillag pálya ideális pozícióját a C−C π-elektronok támadásához.
<--Because two bonds are broken and formed to the epoxide oxygen, this is formally an example of a coarctate transition state.-->
A katalitikus enantioszelektív opixidáláshoz, mint amilyen a Sharpless-epoxidálás és a Jacobsen-epoxidálás epoxidation, hidroperoxidokat is használnak.
A Shi-epoxidálással együtt ezek a reakciók hasznosak királis epoxidok enantioszelektív szintéziséhez.
Oxaziridin reagensek is felhasználhatók epoxidok alkénekből történő készítéséhez.
Homogén katalitikus aszimmetrikus epoxidálás
Királis epoxidokból gyakran lehet enantioszelektíven nyerni prokirális alkénekből.
Sok fémkomplex aktív katalizátora e reakcióknak, de a legfontosabbak a titán, vanádium és molibdén komplexei.
A Sharpless-epoxidálás az egyik legfőbb enantioszelektív kémiai reakció.
Felhasználásával primer és szekunder allil-alkoholokból állítanak elő 2,3-epoxialkoholokat.
Intramolekuláris SN2 szubsztitúció
Ebben az eljárásban dehidrohalogénezés történik.
Maga a módszer a Williamson-féle éterszintézis egyik változata, melynek során egy alkoxidion intramolekulárisan lép egy klór helyébe.
A kiindulási anyagokat halohidrinnek nevezzük.
A világ propilén-oxid termelésének nagy részét ezzel az eljárással állítják elő, propilén-klórhidrinből kiindulva.
Az intramolekuláris epoxid képződés a Darzens-reakció egyik kulcslépése.
A Johnson–Corey–Csajkovszkij-reakció során karbonilcsoportból és szulfónium ilidből képződik epoxid.
Ebben a reakcióban klorid helyett szulfónium a távozó csoport.
Nukleofil epoxidálás
Elektronban szegény olefineket, például enonokat és akrilszármazékokat nukleofil oxigénvegyületekkel, például peroxidokkal lehet epoxidálni.
A reakció mechanizmusa két lépéses.
Első lépésben az oxigén nukleofil konjugált addícióval stabilizált karbaniont alakít ki, majd ez a karbanion ugyanezt az oxigénatomot megtámadva kiszorítja arról a távozó csoportot, ezzel bezárva az epoxidgyűrűt.
Bioszintézis
A természetben az epoxidok ritkán fordulnak elő.
Keletkezési módjuk többnyire az alkénekre citokróm P450 hatására bekövetkező oxigéntranszfer.
(De lásd még a rövid életű, jelátvivő molekula szerepet betöltő epoxieikozatriénsavakat és a hasonló epoxidokozapentaénsavakat és epoxieikozatetraénsavakat is.)
Reakcióik
Az epoxidok reakciókészségét a gyűrűnyitási reakciók uralják – az epoxidok erős elektrofilek.
Ebben a reakcióban alkoholok, víz, aminok, tiolok és számos más reagens is lehet a nukleofil.
Ez a reakció az alapja az epoxi ragasztóknak és a glikolok gyártásának.
Savas körülmény között a nukleofil támadásának helyét mind a sztérikus hatások (mint normálisan az SN2 reakcióknál), mind a karbokation stabilitása (mint normálisan az SN1 reakcióknál) befolyásolja.
Az epoxidok savkatalizált hidrolízise glikol terméket eredményez.
A hidrolízis során a vízmolekula nukleofil addícióval lép be az epoxidba.
Bázikus körülmények között – összhangban az SN2 folyamat normál menetével – a nukleofil a legkevésbé szubsztituált szénatomon támad.
Tiokarbamiddal reagáltatva az epoxidokból szulfidok keletkeznek, ezek neve tiirán.
Az epoxidok polimerizációja poliétert eredményez, például etilén-oxidból polietilén-glikol, más néven polietilén-oxid keletkezik.
Az epoxidok gyűrű bővülési reakciói is ismertek, ilyen például a szén-dioxid beékelődése, melynek révén gyűrűs karbonátok keletkeznek.
Egyéb reakciók
Az epoxidok lítium-alumínium-hidriddel vagy alumínium-hidriddel történő redukciója a megfelelő alkoholt eredményezi.
A redukció a hidridion (H − ) nukleofil addíciójának következménye.
Az epoxidok reduktív hasítása β-lítioalkoxidokat ad.
Volfrám-hexakloriddal és n -butillítiummal redukálva a megfelelő alkén keletkezik:
Felhasználásuk
Az etilén-oxidot széles körben használják detergensek és felületaktív anyagok – etoxilálással történő – gyártására.
Hidrolízisével etilénglikol nyerhető.
Az epoxidok és aminok közötti reakció az alapja az epoxi ragasztók és szerkezeti anyagok előállításának.
Gyakran használt amin térhálósító a trietilén-tetramin (TETA).
Santa Maria Nuova (Marche)
Santa Maria Nuova település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében.
Lakosainak száma 4177 fő (2017. január 1.).
Santa Maria Nuova Jesi, Osimo, Polverigi és Filottrano községekkel határos.
Népesség
A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott:
Mosset
Mosset település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében.
Lakosainak száma 300 fő (2015).
Mosset Le Bousquet, Counozouls, Montfort-sur-Boulzane, Rabouillet, Sournia, Molitg-les-Bains, Campôme, Ria-Sirach, Conat, Urbanya, Nohèdes és Sansa községekkel határos.
Népesség
A település népességének változása:
1142 Aetolia
Az 1142 Aetolia (ideiglenes jelöléssel 1930 BC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida.
Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1930. január 24-én, Heidelbergben.
Villameriel
Villameriel település Spanyolországban, Palencia tartományban.
Lakosainak száma 122 fő (2017).
Népesség
A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott:
Nagyrákos megállóhely
Nagyrákos megállóhely egy Vas megyei vasútállomás, Nagyrákos településen, melyet a MÁV üzemeltet.
Vasútvonalak
Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik:
Bajánsenye–Zalaegerszeg–Boba–Celldömölk-vasútvonal
Kapcsolódó állomások
A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb:
Pankasz vasútállomás
Őriszentpéter vasútállomás