gedeonmate/hun_stat_dataset · Datasets at Hugging Face

text stringlengths 1 15.8k
Sila Nemzeti Park
kulturális helyszínek :
Bozsik Stadion
A Bozsik Stadion egy különböző sportrendezvények lebonyolítására alkalmas stadion Kispesten, Budapesten, Magyarországon.
Jelenleg 9 500 néző befogadására alkalmas, 5 500 ülő és 4 000 állóhellyel rendelkező, részben fedett építmény, a Budapest Honvéd hazai labdarúgó-mérkőzéseinek otthona.
A stadion 1986. október 1-je óta viseli ezt a nevet, névadója az egykori magyar válogatottsági csúcstartó Bozsik József.
Története
A Kispesti AC első sporttelepe a Sárkány utca végén épült.
A telket a város adományozta, a sporttelepet a kispesti kisiparosok és kereskedők, elsősorban Polacsek Ferenc szállodatulajdonos és Herbacsek Ferenc fakereskedő hathatós anyagi segítségével építették fel.
A létesítményt 1913-ban adták át, melyet az ellenfelek találóan „sárkánybarlang” becenéven emlegettek.
Az első modernizálási beruházásra 1927-ben került sor, azonban a falelátó és az épületek 1934-ben leégtek.
1938. január 2-án vasárnap avatták fel a Kispesti AC új sporttelepét jelenlegi helyén.
Az új aréna 8 000 néző befogadására volt alkalmas, 5 000 ülő- és 3 000 állóhellyel rendelkezett.
Az öltözők már korszerűek voltak, hideg-meleg vizes tisztálkodási lehetőséggel.
1939. február 12-re a tribünt kibővítették, a pályát már gyepszőnyeg borította.
Az aznap tartott nemzeti bajnoki labdarúgó-mérkőzésen már egy 15 000 néző befogadására alkalmas stadion várta a szurkolókat.
A néhány hónappal később kirobbant második világháború idején a létesítmény számos károsodást szenvedett.
A kispestiek már a háború befejezése előtti utolsó hetekben megkezdték rekonstrukciós munkálatokat: újrafüvesítettek, a fedett lelátó alapját immáron betonból építették újjá, és a temető melletti részen egy edzőpályát létesítettek.
A felújítást 1955-ben bővítés és átalakítás követett.
1957 augusztus 24-én, a Tatabánya ellen 30.000 szurkoló volt a stadionban.
Ez azóta is a legmagasabb nézőszám.
1967. május 20-án a Szombathelyi Haladás elleni barátságos labdarúgó-mérkőzésen avatták fel a villanyvilágítást és az új, kibővített tribünt.
A stadion 25 000 férőhelyes volt és már három edzőpálya környékezte: egy füves, egy földes és egy salakos borítású.
1986. október 1-jén látványos ceremónia és egy Kispest Honvéd–Brøndby BEK-mérkőzés keretében keresztelték át a létesítményt.
Új nevét a 101-szeres magyar válogatott labdarúgóról, Bozsik Józsefről kapta.
A névadóra a stadion új, erősebb megvilágosítást kapott, a gyepszőnyeget teljesen lecserélték, a játéktér szélesebb és hosszabb lett.
Közel két évtizedig az utolsó rekonstrukciós munkálatokat 1990-ben végezték, amikor az öltözőket és a fürdőket újították fel.
Napjainkban
Az egyre borúsabb képet festő Bozsik Stadionra a Budapest Honvéd új tulajdonosa, az amerikai George F. Hemingway és cégének szerepvállalása vetett fényt.
2006 szeptemberében a centerpálya új vízelvezető és automata-öntözőrendszert, valamint új gyepszőnyeget kapott, 5 500 piros-fekete műanyag széket szereltek fel a korszerűsített lelátóra.
Felújították a sajtóhelyet, kondicionáló termet építettek, a hangosítást, az eredményjelzőt és a megvilágosítást modernizálták.
Disznópatak
Disznópatak (románul: Brădețelu) falu Romániában, Maros megyében.
Története
Libánfalva község része.
A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott.
Népessége
2002-ben 267 lakosa volt, ebből 265 román és 2 magyar nemzetiségű.
Vallások
A falu lakói közül 264-en ortodox, 2-en római katolikus hitűek, illetve 1 fő adventista.
Szuhapatak
Szuhapatak (ukránul Сухий [Szuhij]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagybereznai járásban.
Fekvése
A Keleti-Beszkidek keleti részén, Nagybereznától északkeletre, Ligetes és Hajasd közt, a Ligetestől jobbra eső bekötőúton, a Szuha-patak mellett fekvő zsákfalu.
Nevének eredete
Neve szláv, víznévi eredetű.
Az ukrán, ruszin szuha szó magyar jelentése: száraz, nyaranta kiszáradó folyó, víz.
A Szuhapatak nevet 1904-ben kapta a falu, melyet 1939-ben a megyére utaló előtaggal megtoldva Ungszuhára változtattak.
Mai neve ismét Szuhapatak lett.
Története
A falu a 18. században keletkezett, a Szuha-patak mellett.
Nevét 1768-ban említette először oklevél Sucha néven.
1773-ban Szucha, 1784-ben Szuha, 1808-ban Szucha, Sucha, 1913-ban Szuhapatak, 1939-ben Ungszuha néven írták.
1910-ben 487 lakosából 5 magyar, 482 ruszin volt.
Ebből 465 görögkatolikus, 21 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Nagybereznai járásához tartozott.
Basztarnák
A basztarnák (ógörögül: Βαστάρναι vagy Βαστέρναι [basztarnai, baszternai], latinul: bastarnae) a germánok közé tartozó ókori nép, amelyet az i. e. 200 körüli időktől ismerünk az Al-Duna vidékén.
A Dnyeszter és a Prut térségéből hullámokban törtek elő és keltek át a Dunán.
Az írott történelembe a Boirebisztasszal megalakuló dák állam kapcsán kerülnek.
Az antik források változóan adják meg rokonságukat, germánnak, keltának, gétának vagy szkítának tartják őket.
A Szeret mentén megtelepedő régészeti emlékanyagukat Poianești–Lukaševka-kultúra néven ismerjük.
Első korabeli említéseik az istropolisi csata kapcsán találhatók, amelynek során i. e. 61-ben a rómaiak olyan vereséget szenvedtek tőlük, hogy még hadijelvényeiket is elveszítették.
VI. Mithridatész pontoszi király halála utáni időszakban a Római Birodalom macedoniai helytartója, Caius Antonius Hybrida által elfoglalt fekete-tengeri görög gyarmatvárosokat próbálták elfoglalni, és Hübrida városánál meg is verik a római helytartót i. e. 61-ben.
Egyes vélemények szerint ezek a basztarnák már vagy Boirebisztasz államának részei, vagy annak szoros szövetségesei voltak.
Ennek alapján valószínűleg rájuk vonatkozik a Mithridatésszel kapcsolatban említett „legvitézebb szövetséges” jelző.
Boirebisztasz uralkodása után az első feltehető említésük Marcus Vinicius győzelmi feliratán a részekre szakadt dákság cotini (kotinok, cotinusok) törzsében található meg.
Történeti szempontból jelentős említéseik Pliniusnál (IV 81) és Tacitusnál (Germ.46) olvashatók.
V. Philipposz és Perszeusz makedón királyok felhasználták a basztarna erőket az balkáni dardánok és a rómaiak ellen.
I. e. 29–28-ban Crassus leverte őket, és a Duna jobb partját megtisztította.
Ettől kezdve mint Róma alávetett szövetségeseit tartják őket számon.
Adamklissiben tárták fel azt az emlékművet, amelyet Augustus állíttatott annak emlékére, hogy a basztarna veszély elmúlt.
A basztarnák a 2. század folyamán csatlakoztak ahhoz a gót–germán szövetséghez, amely a római limeseket ostromolta.
Ekkortól lassan beolvadtak a szövetséges népek közé.
Probus császár a még megmaradt, mintegy százezer basztarnát átköltöztette át a Dunán Trákia provinciába.
Ekkor a keleti Kárpátokat néha Bastarna-Alpoknak is nevezték (Alpes Basternicae).
Diocletianus császár Pannoniában telepítette le őket.
A basztarnák a germán népek közé tartoztak, elsőként vándoroltak közülük a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.
Siracusa
Siracusa (szicíliai nyelven Sarausa, görögül Szürakuszai (Συρακοσαι), latinul Syracusae) város Olaszországban, Szicíliában.
Siracusa megye székhelye.
Cicero szerint a „legnagyobb görög város, és mind közül a leggyönyörűbb”.
Siracusa ősi belvárosa ma a Világörökség része.
Történelme
A görög korszak
A mai Siracusa területe már az ősidőktől fogva lakott terület volt, amint az számos (Stentinello, Ognina, Plemmirio, Matrensa, Cozzo Pantano, és a görög Thapszosz falvakban talált) leletből kitűnik.
A várost a Kr. e. 734 és 733 közötti időszakban alapították az Arkhiász vezette korinthoszi görög telepesek.
Eredetileg Szirakónak nevezték, egy közeli mocsár után.
Az ősi város magja egy kis sziget volt, amit Ortygiának neveztek.
A telepesek itt termékeny talajt találtak, és az őshonos törzsek sem fogadták őket ellenségesen.
Szürakuszai nőttön-nőtt és virágzott, és egy időben a Földközi-tenger térségének legerősebb görög városa volt.
Kolóniákat hoztak létre Akraiban (a mai Palazzolo Acreide) Kr. e. 664-ben, Kasmenaiban (Kr. e. 643-ban), és Kamarinában, (Kr. e. 598-ban).
Az első telepesek leszármazottai, a Gamoroik megtartották hatalmukat mindaddig, amíg a Killichiroik tömege, a város szegényebb néprétege át nem vette a hatalmat.
Gelón, Gela uralkodója segítségével, Kr. e. 485-ben az előbbiek visszatérhettek a hatalomba.
Gelón lett a város uralkodója, aki Gela, Kamarina és Megera lakói közül többeket Szürakuszaiba telepített, a városfalakon kívül pedig új negyedeket építtetett föl, Tychét és Neapolist.
Damokoposz tervei alapján új színház is épült, ami a városnak virágzó kulturális életet biztosított a későbbiekben.
Olyan személyiségeket vonzott az intézmény, mint Aiszkhülosz, a metimmai Ariosz, a korinthoszi Eumélosz és Szapphó, aki Mütilénéből menekült ide.
Szürakuszai erősödő hatalma elkerülhetetlenné tette a karthágóiakkal való összecsapást.
A punok uralták ugyanis Szicília szigetének nyugati vidékét.
A Kr. e. 480-ban megesett himérai ütközetben az akragaszi Thérónnal szövetkező Gelón megsemmisítő vereséget mért a Hamilcar vezette afrikai seregekre.

Sila Nemzeti Park

kulturális helyszínek :

Bozsik Stadion

A Bozsik Stadion egy különböző sportrendezvények lebonyolítására alkalmas stadion Kispesten, Budapesten, Magyarországon.

Jelenleg 9 500 néző befogadására alkalmas, 5 500 ülő és 4 000 állóhellyel rendelkező, részben fedett építmény, a Budapest Honvéd hazai labdarúgó-mérkőzéseinek otthona.

A stadion 1986. október 1-je óta viseli ezt a nevet, névadója az egykori magyar válogatottsági csúcstartó Bozsik József.

Története

A Kispesti AC első sporttelepe a Sárkány utca végén épült.

A telket a város adományozta, a sporttelepet a kispesti kisiparosok és kereskedők, elsősorban Polacsek Ferenc szállodatulajdonos és Herbacsek Ferenc fakereskedő hathatós anyagi segítségével építették fel.

A létesítményt 1913-ban adták át, melyet az ellenfelek találóan „sárkánybarlang” becenéven emlegettek.

Az első modernizálási beruházásra 1927-ben került sor, azonban a falelátó és az épületek 1934-ben leégtek.

1938. január 2-án vasárnap avatták fel a Kispesti AC új sporttelepét jelenlegi helyén.

Az új aréna 8 000 néző befogadására volt alkalmas, 5 000 ülő- és 3 000 állóhellyel rendelkezett.

Az öltözők már korszerűek voltak, hideg-meleg vizes tisztálkodási lehetőséggel.

1939. február 12-re a tribünt kibővítették, a pályát már gyepszőnyeg borította.

Az aznap tartott nemzeti bajnoki labdarúgó-mérkőzésen már egy 15 000 néző befogadására alkalmas stadion várta a szurkolókat.

A néhány hónappal később kirobbant második világháború idején a létesítmény számos károsodást szenvedett.

A kispestiek már a háború befejezése előtti utolsó hetekben megkezdték rekonstrukciós munkálatokat: újrafüvesítettek, a fedett lelátó alapját immáron betonból építették újjá, és a temető melletti részen egy edzőpályát létesítettek.

A felújítást 1955-ben bővítés és átalakítás követett.

1957 augusztus 24-én, a Tatabánya ellen 30.000 szurkoló volt a stadionban.

Ez azóta is a legmagasabb nézőszám.

1967. május 20-án a Szombathelyi Haladás elleni barátságos labdarúgó-mérkőzésen avatták fel a villanyvilágítást és az új, kibővített tribünt.

A stadion 25 000 férőhelyes volt és már három edzőpálya környékezte: egy füves, egy földes és egy salakos borítású.

1986. október 1-jén látványos ceremónia és egy Kispest Honvéd–Brøndby BEK-mérkőzés keretében keresztelték át a létesítményt.

Új nevét a 101-szeres magyar válogatott labdarúgóról, Bozsik Józsefről kapta.

A névadóra a stadion új, erősebb megvilágosítást kapott, a gyepszőnyeget teljesen lecserélték, a játéktér szélesebb és hosszabb lett.

Közel két évtizedig az utolsó rekonstrukciós munkálatokat 1990-ben végezték, amikor az öltözőket és a fürdőket újították fel.

Napjainkban

Az egyre borúsabb képet festő Bozsik Stadionra a Budapest Honvéd új tulajdonosa, az amerikai George F. Hemingway és cégének szerepvállalása vetett fényt.

2006 szeptemberében a centerpálya új vízelvezető és automata-öntözőrendszert, valamint új gyepszőnyeget kapott, 5 500 piros-fekete műanyag széket szereltek fel a korszerűsített lelátóra.

Felújították a sajtóhelyet, kondicionáló termet építettek, a hangosítást, az eredményjelzőt és a megvilágosítást modernizálták.

Disznópatak

Disznópatak (románul: Brădețelu) falu Romániában, Maros megyében.

Története

Libánfalva község része.

A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni alsó járásához tartozott.

Népessége

2002-ben 267 lakosa volt, ebből 265 román és 2 magyar nemzetiségű.

Vallások

A falu lakói közül 264-en ortodox, 2-en római katolikus hitűek, illetve 1 fő adventista.

Szuhapatak

Szuhapatak (ukránul Сухий [Szuhij]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagybereznai járásban.

Fekvése

A Keleti-Beszkidek keleti részén, Nagybereznától északkeletre, Ligetes és Hajasd közt, a Ligetestől jobbra eső bekötőúton, a Szuha-patak mellett fekvő zsákfalu.

Nevének eredete

Neve szláv, víznévi eredetű.

Az ukrán, ruszin szuha szó magyar jelentése: száraz, nyaranta kiszáradó folyó, víz.

A Szuhapatak nevet 1904-ben kapta a falu, melyet 1939-ben a megyére utaló előtaggal megtoldva Ungszuhára változtattak.

Mai neve ismét Szuhapatak lett.

Története

A falu a 18. században keletkezett, a Szuha-patak mellett.

Nevét 1768-ban említette először oklevél Sucha néven.

1773-ban Szucha, 1784-ben Szuha, 1808-ban Szucha, Sucha, 1913-ban Szuhapatak, 1939-ben Ungszuha néven írták.

1910-ben 487 lakosából 5 magyar, 482 ruszin volt.

Ebből 465 görögkatolikus, 21 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Nagybereznai járásához tartozott.

Basztarnák

A basztarnák (ógörögül: Βαστάρναι vagy Βαστέρναι [basztarnai, baszternai], latinul: bastarnae) a germánok közé tartozó ókori nép, amelyet az i. e. 200 körüli időktől ismerünk az Al-Duna vidékén.

A Dnyeszter és a Prut térségéből hullámokban törtek elő és keltek át a Dunán.

Az írott történelembe a Boirebisztasszal megalakuló dák állam kapcsán kerülnek.

Az antik források változóan adják meg rokonságukat, germánnak, keltának, gétának vagy szkítának tartják őket.

A Szeret mentén megtelepedő régészeti emlékanyagukat Poianești–Lukaševka-kultúra néven ismerjük.

Első korabeli említéseik az istropolisi csata kapcsán találhatók, amelynek során i. e. 61-ben a rómaiak olyan vereséget szenvedtek tőlük, hogy még hadijelvényeiket is elveszítették.

VI. Mithridatész pontoszi király halála utáni időszakban a Római Birodalom macedoniai helytartója, Caius Antonius Hybrida által elfoglalt fekete-tengeri görög gyarmatvárosokat próbálták elfoglalni, és Hübrida városánál meg is verik a római helytartót i. e. 61-ben.

Egyes vélemények szerint ezek a basztarnák már vagy Boirebisztasz államának részei, vagy annak szoros szövetségesei voltak.

Ennek alapján valószínűleg rájuk vonatkozik a Mithridatésszel kapcsolatban említett „legvitézebb szövetséges” jelző.

Boirebisztasz uralkodása után az első feltehető említésük Marcus Vinicius győzelmi feliratán a részekre szakadt dákság cotini (kotinok, cotinusok) törzsében található meg.

Történeti szempontból jelentős említéseik Pliniusnál (IV 81) és Tacitusnál (Germ.46) olvashatók.

V. Philipposz és Perszeusz makedón királyok felhasználták a basztarna erőket az balkáni dardánok és a rómaiak ellen.

I. e. 29–28-ban Crassus leverte őket, és a Duna jobb partját megtisztította.

Ettől kezdve mint Róma alávetett szövetségeseit tartják őket számon.

Adamklissiben tárták fel azt az emlékművet, amelyet Augustus állíttatott annak emlékére, hogy a basztarna veszély elmúlt.

A basztarnák a 2. század folyamán csatlakoztak ahhoz a gót–germán szövetséghez, amely a római limeseket ostromolta.

Ekkortól lassan beolvadtak a szövetséges népek közé.

Probus császár a még megmaradt, mintegy százezer basztarnát átköltöztette át a Dunán Trákia provinciába.

Ekkor a keleti Kárpátokat néha Bastarna-Alpoknak is nevezték (Alpes Basternicae).

Diocletianus császár Pannoniában telepítette le őket.

A basztarnák a germán népek közé tartoztak, elsőként vándoroltak közülük a Balti-tengertől a Fekete-tengerig.

Siracusa

Siracusa (szicíliai nyelven Sarausa, görögül Szürakuszai (Συρακοσαι), latinul Syracusae) város Olaszországban, Szicíliában.

Siracusa megye székhelye.

Cicero szerint a „legnagyobb görög város, és mind közül a leggyönyörűbb”.

Siracusa ősi belvárosa ma a Világörökség része.

Történelme

A görög korszak

A mai Siracusa területe már az ősidőktől fogva lakott terület volt, amint az számos (Stentinello, Ognina, Plemmirio, Matrensa, Cozzo Pantano, és a görög Thapszosz falvakban talált) leletből kitűnik.

A várost a Kr. e. 734 és 733 közötti időszakban alapították az Arkhiász vezette korinthoszi görög telepesek.

Eredetileg Szirakónak nevezték, egy közeli mocsár után.

Az ősi város magja egy kis sziget volt, amit Ortygiának neveztek.

A telepesek itt termékeny talajt találtak, és az őshonos törzsek sem fogadták őket ellenségesen.

Szürakuszai nőttön-nőtt és virágzott, és egy időben a Földközi-tenger térségének legerősebb görög városa volt.

Kolóniákat hoztak létre Akraiban (a mai Palazzolo Acreide) Kr. e. 664-ben, Kasmenaiban (Kr. e. 643-ban), és Kamarinában, (Kr. e. 598-ban).

Az első telepesek leszármazottai, a Gamoroik megtartották hatalmukat mindaddig, amíg a Killichiroik tömege, a város szegényebb néprétege át nem vette a hatalmat.

Gelón, Gela uralkodója segítségével, Kr. e. 485-ben az előbbiek visszatérhettek a hatalomba.

Gelón lett a város uralkodója, aki Gela, Kamarina és Megera lakói közül többeket Szürakuszaiba telepített, a városfalakon kívül pedig új negyedeket építtetett föl, Tychét és Neapolist.

Damokoposz tervei alapján új színház is épült, ami a városnak virágzó kulturális életet biztosított a későbbiekben.

Olyan személyiségeket vonzott az intézmény, mint Aiszkhülosz, a metimmai Ariosz, a korinthoszi Eumélosz és Szapphó, aki Mütilénéből menekült ide.

Szürakuszai erősödő hatalma elkerülhetetlenné tette a karthágóiakkal való összecsapást.

A punok uralták ugyanis Szicília szigetének nyugati vidékét.

A Kr. e. 480-ban megesett himérai ütközetben az akragaszi Thérónnal szövetkező Gelón megsemmisítő vereséget mért a Hamilcar vezette afrikai seregekre.